Virágvasárnap Kodállyal és az Angyalokkal
2018.04.01. 14:49 Balla Zsuzsi
Úgy hozta a jó sorsom, hogy a Húsvéti ünnepeket Budapesten töltöm. Mit is tehetnék, hogy ezekben a zord időkben mégis meghittséget, fennköltséget és egy kis kultúrát vigyek a hétköznapjainkba? Ma reggel gondoltam egyet és a kislányommal elmentünk az Ünnepi Nagymisére a Mátyás-Templomba. A gondolat röpke volt, az öltözés gyors.
Ki gondolta volna, hogy ezen a szeles délelőttön sok-sok száz ember gyülekezett a Halászbástya lábánál, hogy együtt ünnepelje Krisztus feltámadását? A templom tömve volt, egy néni hozzánk fordult és azt mondta, hogy: "soha ennyi embert még nem látott Virágvasárnap ebben a templomban" -, pedig évek óta ide jár. Könny szökött a szemembe, ahogy végignéztem az embereket. Idősek és egészen picik, karon ülők és újszülöttek apukák és anyukák, kigyúrtak és kigyúratlanok. Mindenféle ember valami egészen furcsa várakozásban.., ünneplőben... És akkor megszólalt a csengő és jött a pap a kereszttel, tömjén füstbe burkolózva kísérőivel. Tudtam, hogy templomba megyek, tudtam, hogy ünnepelek, de ami ekkor történt, arra nem számítottam. Megszólalt az orgona, a kórus, és a karnagy vezényletével kezdetét vette egy csodálatos Kodály délelőtt, amely egybefolyt Istennel, Jézussal, velünk emberekkel, Éggel és Földdel. Akkor már folytak a könnyeim. A kislányom áhitattal hallgatta Kodály műveit, csodálta a templom hatalmasságát és figyelt a papra, az emberekre, és rám. Éreztük az angyalok jelenlétét, és tudtuk, hogy most valami nagyon fontos dolog történik, túlmutatva az emberi valón. Mert "amint a Mennyben, azonképpen itt, a Földön is".
Nem tudom visszaadni azt az állapotot, amiben ott voltunk, és azóta is tart. Eggyé folyt mindenki szíve. Mosolyogtunk, könnyeztünk, énekeltünk és imádkoztunk, eggyek voltunk. Olyan érzés volt, amit még nem tapasztaltam emberek között. Mintha éreznénk, hogy a Világunk megmentése abban a kézben van, amelynek szíve tud még szeretni önzetlenül. A végén egy lélekként énekeltük a Himnuszt, ami maga volt a katarzis. Ennyi érzést még soha nem éltem át emberektől. És az orgona csak búgott és búgott...
Ez az ország egy KERESZTÉNY ország, amelynek Szent Koronáját felajánlottuk Boldogságos Szűz Máriának a Magyarok Nagyasszonyának. Ez az ország a nemzetével soha nem veszhet el, mert egy a szíve és a lelke.
Ma megint megértettem valamit.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
