AZ ÉN TÜNDÉRKERTEM I.
2014.03.10. 10:57 Balla Zsuzsi
ÍGY KEZDŐDÖTT...
Mert tündérek igenis léteznek. Jó füllel, és szemmel hallhatod, és láthatod őket.
És mert mindenkinek van Tündérkertje. Legbelül, a lelkünk legmélyén a titkos kis aranykalitkánk rejti. Látod már?
Az én Tündérkertem sok-sok évvel ezelőtt mutatta meg magát. Barátokkal ültünk egy meleg nyári napon Budán, egy öreg fák árnyékolta kertben, és egy helyről beszélgettünk, ahol az emberek békében, szeretettel, és megértéssel munkálkodnak egymással, egymásért. Ami messze van a város zajától, ahová bárki, bármikor elmehet, és ingyen ott lehet, ahol érik a finom gyümölcs, és zöldség, az állatok szabadon legelnek. Mint a régi szép időkben... Közösségben...
Aztán teltek az évek, és az életem úgy alakult, hogy eljöttem Budapestről. Igaz egy válás, és sok-sok megpróbáltatás előzte meg, de úgy hiszem előbb utóbb mindenki életében van egy pont, amikor döntenie kell. Döntenie az életéről... Amikor érzed, hogy így már nem mehet tovább, amikor eleged van a munkádból, az életedből, és tudod, hogy lépned kell..., máshová...
Így kezdődött minden. Mikor felhagytam régi életemmel, a spanyol mozaik csempézett fürdőszobás belvárosi lakásommal, a menő reklámügynökségi munkámmal, a néhány évente újra cserélt autómmal, a kávéházi beszélgetésekkel, az éjszakai szórakozásokkal, a megszokásaimmal. Mindennel, ami addig kitöltötte az életemet, és úgy hittem, hogy jó életet élek, főleg, hogy jól. Pedig ma már tudom, hogy nem...
És hogy hova jutottam? Egészen az Őrségig merészkedtem, családom nagy bánatára, hiszen Budapesttől ez majdnem 300 km, és lássuk be ez nem az a távolság, ahová az ember csak átruccan egy kávéra...
Erről a történetről mesélek nektek. A hogyanokról, a miértekről, a saját kis világomról. Arról, hogy hogyan éltem, és hogyan élek most. Mivel foglalkozom, és mi foglalkoztat. És mesélek majd más Tündérkertekről is, helyekről, ahol érezni lehet még a jelenlétet. Hogy kiét? Persze, hogy a tündérekét!
Mindenkinek szeretettel ajánlom, hiszen igaz történetek, tanulságosak, néha szomorúak, néha vidámak. Mint az élet maga.
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
