Szer-elem

2014.08.29. 15:55 Balla Zsuzsi

Lassan múlik a nyár, és az ősz illatát nap, mint nap érzem. Hajnalban, mikor még a köd lassan nyújtózva ásít, és már nem elég a póló, bizony be kell lássam ez a nyár is elmúlt. Nem bánom. Nagyon szeretem az őszt. És mint mindig ezen a nyáron is számtalan élményben, beszélgetésben volt részem.A szerelem bizony örök ifjú témája mindenkinek. Idén különösen sokat beszélgettem erről. Férfiakkal, nőkkel gyerekekkel, kamaszokkal, szinte mindenkivel. Bennem is emlékek ébredtek, szépek, könnyesek, és gondoltam megosztom veletek, hogy mit is gondolok erről. Kislányként természetesen királylány voltam, és a királyfi jött hozzám táltos lován, mosolygósan, szerelmesen, én pedig lehunyt szemmel boldogan ültem fel paripájára és vágtattunk Heted Hét Országon túlra. Persze a legek legje volt, aki megküzdött a hétfejű sárkánnyal, és mindenkivel csak azért, hogy a szerelmemet elnyerje. Aztán jött az első ovis szerelem, majd az iskola, a kamaszkor, a pirulások, és minden, ami ezzel jár. Természetesen nagyon komolyan gondoltam mindet, mármint a fiúkat, és számomra így volt helyes. Az érzelmek nálam nem felületes dolgok, így szinte mindenki mély nyomot hagyott bennem. És jöttek az intelmek... Hogy az emberek pontosan mit is értenek a szerelem szó alatt? Abból a rengetegből nekem három maradt meg:

"A fél életedet az ágyban töltöd, ha ott gond van, akkor mindenhol gond van."

Ehhez a gondolathoz akkor még fiatal voltam, de ennyi idő után rá kellett jönnöm, hogy valóban, ha a kémia nem működik, akkor valójában küzdhetünk, de igazán nem lesz felhőtlen a kapcsolat, és lehet, hogy nem is fogjuk tudni miért. Egyszerűen csak nem megy és kész.

"A jó kapcsolat az, amiben a legkevesebb kompromisszumot kell kötni." No igen, itt már kellőképpen érett voltam ennek felfogásához, de miután a szüleim is elváltak, és mindkettejük második házassága sem éppen holtodiglan-holtomiglan végződött, így nehéz volt a példát meglátnom. Ma már tudom, hogy bizony ebben is sok bölcsesség van, és tény, hogy amikor azt éreztem a kapcsolatban, hogy ez már nem én vagyok, vagy olyan szélsőséges helyzeteket, viselkedési formákat hoz ki belőlem, amit már nem tudok magamon sem tolerálni, akkor megint csak el kellett gondolkodnom, hogy ez kell-e nekem, vagy sem!? Ő e az, aki, vagy sem... Nehéz ügy, hiszen sokszor magunk sem észleljük ezt az állapotot. Amikor azt érzed, hogy az lehetsz a társad mellett aki valójában vagy - már, ha tudod, hogy ki is vagy -, akkor az már fél siker.

A harmadik intelmet házasságom nehéz perceiben kaptam. Az pedig a következőképpen szólt: "Az a társad igazán, akivel a legjobban szeretsz együtt lenni." 

Ehhez nagyon nem kell kommentár, ha már nem szeretsz azzal együtt lenni, akivel vagy, akkor nincs tovább... És persze számtalan bölcsességet kaptam eddigi életem során, és életvezetési tanácsot, de a szerelem, az szer-elem. Mindennek a lényege, az esszenciája. A nélkül nincs értelme, legalább is nekem. 

És mi az, amit én fogok majd elmondani a gyerekeimnek?

Az életben van A SZERELEM, amihez nincsen fogható, és magyarázni sem kell, vannak szerelmek, amiket meg kell éljünk, és van a gyerekeink apja, anyja. Mindhárom nagyon fontos, de más minőség. Ha szerencsések vagyunk, akkor egyetlen emberben megleljük mindhármat, ha kevésbe vagyunk azok, akkor is megéljük, de sok-sok idő, és számtalan kaland alatt.

És még egy gondolat, amit remélem egyszer megbocsát, és meg is ért a kislányom, és minden férfi. A tökéletes szerelem egy anyának, a kisfia. 

kép1, kép2, kép3, kép4, kép5, kép6

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.