Én és a málna

2014.06.15. 17:22 Balla Zsuzsi


103397.jpegA málna iránti szenvedélyem pici gyerekkoromba nyúlik vissza, egészen Zuglóig (Budapest XIV. kerület). A nagyszüleimnek ott volt ugyanis házuk, ami régen még egy csöndes, nyugalmas utcában volt, ahol gyerekként a föld úton biciklivel, vagy a nélkül rohangáltunk mindannyian, akik ott laktak, vagy a nagyinál töltötték a hétvégét, esetleg nyarakat. Hála Istennek én sem voltam kivétel, mármint a nyár eltöltését illetően, és természetesen ilyen időre esett az eltevés, befőzés is. A hatalmas cseresznyefa árnyékában a málnás volt, és, ha emlékeim nem csalnak, akkor a málnás közepén egy körtefa. Nagypapám kedvenc körtéjével. 

No, de visszatérve a málnára. Még mindig ott él bennem, amikor kimentem a kertbe, és a nálam jóval magasabb málnásban kujtorogtam, természetesen málnát eszegetve, és a bőröm össze-vissza karcolva a pici kis tüskéktől. Egy szabály volt, letörni ágacskát, levelet nem lehet! A nagyszüleim olyan gonddal és szeretettel művelték a kis kertjüket, hogy azóta sem ettem olyan finom gyümölcsöt, mint nagypapám körtéje, vagy cseresznyéje, a szőlőről már nem is beszélve. zöldségek.jpg

De a málna a mama birtoka volt a veteményessel együtt. 

A málna evést gyorsan kellett intézni, mert eljött az eltevés ideje, és bizony addigra tele kellett tömni a pocakot, mert utána már nem volt belenyúlkálás, hiszen tartósítószer, és minden nélkül, nagyon nagy tisztaságban folyt az eltevése. Rendszerint ilyenkor a család nő tagjai megérkeztek, és együtt ment a szedés, mosás, válogatás, a legundokabb dolog az üvegek elmosása (mert természetesen ennek is meg volt a módszere, és ebből mama nem engedett). És persze jöttek az unokák is. Sokan voltunk... :) Ez a ténykedés akár napokig is eltartott, hiszen sok volt a málna, és precíz a munka. El is felejtettem mondani, mindenből málnaszörp készült. Elhihetitek a világ legfinomabb málnaszörpje! Gyönyörű, egyforma üvegekben, végeláthatatlan sorban a spejz polcain. Amellett, hogy imádtam inni a sűrű, édes, málnaízt, a legkedvencebb eledelem a császármorzsa volt, pici porcukorral, és nagyi málnaszörpjével. Csodás... Még most is a számban érzem az ízét, az illatát.császármorzsa_1.jpg
És képzeljétek, több, mint 20 évnek kellett eltelnie, míg anyukámnál ismét érezhettem ugyan ezt. Császármorzsát csinált, és felsóhajtottam, hogy de jó lenne hozzá nagyi féle fincsi málnaszörp. Anyukám mosolygott egyet, kiment, és a kamrából, láss csodát, előhozott egy üveg, saját málnájából készült, saját eltevésű málnaszörpöt. Édes Jó Istenem, a mennyországban éreztem magam! :) 

Nálunk is szépen gyarapszik a málnás. Négy évvel ezelőtt Kriszta barátnőmtől kaptam pampafüvet, amivel - mint később kiderült - egy málna hajtás is érkezett. Igazán megörültem neki, hiszen a sok-sok tervemben bogyós gyümölcsök telepítése is szerepelt, így nem bántottuk egy ideig, majd kiszedtem, és eltelepítettem őket, egy általam kinevezett málnásba. metszetlen málna1 kicsiben.pngDe bármennyire is precíz voltam mégis maradt a földben gyökér. Így végül a pampát szedtük ki belőle (még nem tökéletesen), málna+pampa kicsiben.pngmert, erre az évre már majdnem három méter átmérőjű, folyton termő málnásunk lett nagy örömömre, ami sokkal szebb, mint amit kitelepítettem. Évről-évre békén hagytuk, mert kora tavasszal már olyan szépen hozta a virágot, és termést, hogy gondoltam ez így van rendjén, míg tavaly találkoztam egy igazi szakértővel, aki hektárokon termeszti a bogyósokat, és felvilágosított, hogy bizony minden késő ősszel vissza kell vágni a talajtól kb. 20 cm-re, amikor már teljesen elszárad. metszo-ollo_width.jpgA kitelepített málnásban lévőket ősszel nem bántottam, de ami a pampa helyén nőtt, azt visszavágtam - könnyezve - ősszel. És láss csodát, tavasszal nagy, és erős hajtásokat hozott a régi tövekről, és újakat mellette.visszavágott hajtás kicsiben.pngTegnap az őriszentpéteri piacon ismét találkoztam Málnás Józsival (a környéken csak így ismerik szakértőnket), és panaszkodva meséltem, hogy amit nem bántottam málnát, az mindjárt terem, de amit megvágtam, még csak most kezdett virágozni, az új hajtások pedig nem is hoznak virágot és nem tudom, lesz-e belőle valami... kicsiben.pngMegmosolyogva világosított fel, hogy a régi töveken jövő hajtások a hónap végére termést hoznak, az újak pedig majd rá egy bő hónapra, így szinte egész nyáron lesz bőven málnám. Szóval lehet, hogy mégiscsak tud valamit, és a folyton termő málna mégiscsak folyton terem? :)

kép1, kép2kép3, kép4 - málna, amit nem bántottam, kép5 - málnás a maradék pampával, kép6, kép7 - az ősszel megvágott málnahajtás, kép8 - friss hajtások

 

 

 

9 komment

AZ ÉN TÜNDÉRKERTEM III.

2014.06.13. 15:13 Balla Zsuzsi

AZ ELENGEDÉS

pitypang.jpgAz elengedés nehéz ügy. Ezt bizton ki merem állítani. De el lehet jutni oda, és még onnan is tovább... 

Az én esetemben például el kellett engedni egy férfit, a munkámat, ezzel az egzisztenciámat, a szép lakásomat, barátokat (no majd erről ejtek még néhány szót), a családot, és sok minden mást is. Ha belegondolok, az egész életemet ahhoz, hogy jöhessen egy új, valami más. Az újat, a mást nem ismertem, csak a régit, a megszokottat. Még akkor is, ha az nem volt mindig rózsás, és sokszor boldognak sem éreztem magam, mégis sokáig ragaszkodtam hozzá, vagy ő énhozzám?

Belegondolva..., sok volt a szenvedés. Szenvedtem a reggeli és a délutáni csúcsforgalomtól, mert tökéletesen fölösleges órákat töltöttem az autóban, szmogban, télen is és nyáron is, az emberektől, akikkel munkám során találkoztam, és bár toleránsnak érzem magam, nagyon ki tudtam akadni például, ha hozzá nem értő emberek ültek olyan székben, amiben semmi keresnivalójuk nem volt, de ők adták a megrendelést, és ezért mosolyognom kellett hozzá. Aztán később a házasságom... Valójában az egész életem. Persze voltak pillanatok, amikor igazán ki tudtam kapcsolni, és elengedni a hétköznapok rutinját, mondjuk egy görbe hétvégén, vagy, ha igazán messze, és nyugalmas helyre mehettem, akkor. A nyaralások is. Mire kialudtam magam, és végre élvezni tudtam, hogy ott vagyok, ahol, már mennem kellett vissza. Ismeritek ezt? 

lány.jpg

És még valamire rájöttem idő közben. Én nem hétfő reggeltől péntek délutánig, és szombat reggeltől vasárnap estig szerettem volna élni. Sokkal inkább tavasztól őszig, és nyártól télig, naplementétől napfelkeltéig. Utáltam, hogy nem mehetek akkor, és oda, ahová én szeretnék, és nem azért, mert nem tehettem meg mondjuk anyagilag, hanem, mert volt bennem felelősség érzet, és amit elvállaltam, vagy amihez a nevemet adtam, azt azért szerettem precízen, pontosan elvégezni. Pedig szinte mindenki így él a városokban, de higgyétek el, ez nem természetes!

Tudjátok eleinte még hajtott a sikervágy, érdekelt, hogy mi van a nevem alatt a névjegykártyán. Izgattak a nagy léptékű munkák, sőt egy-egy megnyert tender, a munka rendesen felizgatott, és boldoggá tett. Aztán ez is évek alatt lankadni kezdett. Egyszerűen fuldokoltam az egésztől. Meggyőződésem, hogy nem szenvedésre született az ember, így elképzelni sem tudtam, hogy így le lehet élni egy egész életet. Persze voltak akik teljesen bolondnak tartottak - főképp az idősebb generációból -, hogy mit akarok, megvan mindenem, és tényleg mit akarok még? Mi mást? Szabadságot! 

sas.jpg

Hála Istennek jó néhány barátom mellettem volt ez ügyben, sőt, minta is volt előttem. Mert ugye belegondolva, miből fogok megélni, ha már nem csinálom azt, amihez értek? Miből fizetem a lakás rezsijét, ami nem volt kevés, és miből tankolom az autómat, és a legfontosabb: miből is veszek ennivalót? És itt a lényeg! A városi ember másképpen nem is tud gondolkodni... Miből veszek ennivalót? Vidéken ilyesmi fel sem merül. Kimegyünk, ültetünk, kapálunk, gyomlálunk, leszedjük, eltesszük, megesszük... :)

ALMA.png

Most már tudom, nem csak gondolom, hogy mennyei érzés hajnalban hangos madárcsicsergésre ébredni (ha lesz hozzá technikám felveszem a hangversenyünket, és megmutatom a kétkedőknek), és nem a busz, villamos, autók zajára. Isteni kimenni a kertbe és csak lenni, nemcsak nézni, látni is, hogy mi vesz körül, észrevenni az apró változásokat.  A Nappal kelni, és a Nappal feküdni. A kislányomnak például azt tanítottam meg, ha Holdanyó felébred, és Napapó elmegy szunyókálni, akkor nekünk is menni kell. Most már mondja magától 3 évesen, sőt szereti nézni a Holdat, és eszméletlen élmény volt számára, amikor felfedezte, hogy néha "teli" van, néha meg csak egy "kicsi kifli"..., a csillagokat, amiből "rengeteg" van. Ha fent vagyok Budapesten, nem is látom őket. Nekem még a TV-ben az esti mese volt a vízválasztó. Persze nálunk is van mese, de én mesélem. 

DoRKA PITYPANGGAL.png

Visszatérve az elengedésre, nem volt könnyű végigjárni a régi utat, de mégis hosszú ideig hozzám volt nőve, nehéz és izzadságos munka volt letenni, - nem elfelejteni -, csak továbblépni. A ragaszkodás igazán gyilkos tud lenni. De, ha eléggé elszánt vagy, menni fog! Egyébként az egyik igen kedves barátom mondta, hogy csak egy gondolat az egész. Sokáig nem értettem, de aztán megértettem, és igaza volt! Mert alapvetően minden csak egy gondolat. A döntés is. Igen, megyek... Az elengedés is, már nem ragaszkodom... Az út volt hosszú, míg odaértem... 

"Nem kaphatsz meg semmi újat, amíg a kezed tele van a tegnap szemetével."

seprű.jpg

 

kép1, kép2, kép3, kép4 - saját almánk, kép5 - Dorka lányom, kép6

2 komment

AZ ÉN TÜNDÉRKERTEM II.

2014.06.10. 13:42 Balla Zsuzsi

A DÖNTÉS...

út.jpgSzerintem a döntés pillanatában dől el minden. Előtte tervezgetsz, vacilálsz, álmodozol, és sorolhatnám mindazt, amin átmész. De amikor eljutottam abba a pillanatba, hogy oké, én lépek, onnantól indult el a változás. Valahogy az Égiek nyomban ezt tudták, és nagy erővel segítettek, hogy meglegyen. 

Mert azért sok időnek kellett eltelnie, mire a vágyból a döntésig eljutottam. 

Én igazi városi lány vagyok. Mármint születésemet tekintve. Mire világra jöttem, addigra már a nagyszülők is mind Budapesten laktak. A gyökereket tekintve Balatonig, az Alföldig, de még a tatai tavakig is elnyúlik a felmenő ág, de nekem már nem adatott meg a vidéki rokon. Nyaranta nem lófráltam a mezőkön, vagy az istálló árnyékában, csak, ha célzottan kirándulni mentünk a családdal, az osztállyal, később a barátokkal. Mindig megcsodáltam a nyugalmat, a békét, és vágytam is oda, de a város egyszerűen bekebelezett. Nem is tudtam elképzelni más életet. Jó volt felnőni a városban. Iskolásnak lenni, majd kamasznak, bulizni, menni mindenfelé - bár a gyerekeimet már óvnám ettől -.

images.jpgAztán jött a nagybetűs élet. :) Elkezdtem dolgozni egy reklámcégnél, mellette főiskolára járni - kommunikáció és vállalat gazdálkodást tanultam -. E kettőnek köszönhető, hogy mire végeztem a főiskolával, addigra volt 4 év szakmai tapasztalatom is, szóval nagy előnnyel indultam neki. És valahogy minden olyan könnyen ment. Aztán találkoztam a férjemmel, akivel közösen csináltunk reklámcéget, és szépen eléldegéltünk, mígnem egyik hétvégi kirándulásunk alkalmával az Őrség volt az útirány, nah, mondanom sem kell rögtön szerelem lett. Vettünk is egy kis házat, és arra gondoltunk, hogy majd onnan fogunk dolgozni, ami nagyjából ment is, bár a házikóba nem költöztünk be, béreltünk egyet, mert a miénk nem volt komfortos, no meg a belvárosi lakunkhoz képest, hogy is mondjam...

hevizre_hu_orseg5.jpg

Aztán az esküvőnket is itt, a veleméri templomban tartottuk, mondhatom, csoda hely (majd erről írok még). Aztán az élet úgy hozta, hogy visszamentünk Budapestre, akkor már válságos volt a házasságunk, a végén pedig válással végződött ez kis a tündérmese. kalapács.jpg Ott álltam közös vagyonnal, közös vállalkozással, és azzal a tudattal, hogy semmi máshoz nem értek, csak a reklámhoz... Osztozkodni kellett... Egy dolog volt, amihez ragaszkodtam, és az az őrségi házikó. Persze mindenki totál hülyének nézett, de valamiért éreztem, hogy az nekem kell! 

Mire véget ért a szétválás, addigra anyagilag, lelkileg, és mindenhogyan megsínylettük a dolgot, aki ebben benne volt, tudja jól. Én miért is lennék kivétel? Egy dolgot azonban meg kell jegyeznem; a barátságunk a mai napig megmaradt! És ezért köszönet! :)

És akkor hogyan tovább...???

Még egy ideig Budapesten laktam. A reklámból elegem lett, multiknak dolgoztam, és az egészet már nagyon lelketlennek éreztem, arról nem is beszélve, hogy nagyjából értelmetlennek is. Egy ismerősön zöldségkiszállítással foglalkozott éttermeknek, és tudva a helyzetemet, megkérdezte lenne-e kedvem segíteni az üzletbe. No, nekem volt. Dobtam mindent, és beálltam mellé. És higgyétek el, sokkal élvezetesebb volt zöldségeket pakolászni, mint milliókat a multiknak elkölteni! Persze itt ismét jött a lázadás sokaktól, hogy diplomával, nyelvtudással én pontosan mit is csinálok...? 

Amellett, hogy zöldségekkel is foglalkoztunk, nagyobbrészt különleges saláták, és friss fűszerek értékesítése volt a fő cél, és profil. Azonban ezek beszerzése már nem volt olyan egyszerű. És akkor jött az Isteni Szikra!

zsálya háttérrel.jpgA SZIKRA, és a DÖNTÉS. Én megyek. Hová is? Hova máshová, mint salátát, fűszert és gyógynövényt termeszteni az Őrségbe!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kép1, kép2, kép3kép4

 

Szólj hozzá!

"a tündérkertnek szüksége van rám is még akkor is, ha csak egy hangya vagyok benne"

2014.06.09. 06:40 Balla Zsuzsi

Levél egy fiatal embertől!!

Nem tudom ilyet szabad-e, de nem bírtam elmenni felette.. A közösségi oldalon találtam, és ide kellett másoljam! Olvassátok szeretettel!

punkosdi_rozsa.jpg

"Nagy fiam szép levelét büszke örömmel teszem ki az ablakba!!  Szeretettel, Csaba t. 

Piros, fehér, zöld, kürtöskalács illat, népviseletbe öltözött emberek, huszárok és lovak, elfáradt zarándokok, ha mindezt látjuk akkor már biztosan elérkeztünk Csíksomlyóra! Igen elérkeztünk égi édesanyánkhoz a Csíksomlyói Szűz Anyánkhoz, azért jöttünk mert fáradtak vagyunk, azért jöttünk, hogy erőt kérjünk a nemzetnek, magunknak. Én is itt jöttem tegnap, mert fáradt voltam és eléggé zavarban is, mert nem tudtam, hogy mit kell tegyek a továbbiakban. 

images.jpgA szászvárosi és a dévai csapattal együtt utaztunk el Székelyföldre a csíksomlyói búcsúra. Oda is értünk fél nyolc óra felé és el is szállásoltak bennünket az alapítvány házánál.

Este én még elmentem régi barátomhoz Palihoz aki a huszárokkal együtt egy istállóba kapott helyet magának éjszakára. Szép volt látni azt, ahogyan élnek ezek az emberek, mennyire szeretik a lovakat és milyen jól érzik magukat még akkor is, ha a szénaboglyában kell aludniuk. Elbeszélgettem egy pár emberrel az életről és arról, hogy ők elmennének-e külföldre dolgozni egy jobb életért? Kérdeztem,  hiszen nekem van egy ajánlatom és nem tudom mit tegyek? Ezek az egyszerű emberek, mind ugyanazon a hullámon voltak és mind kifejezetten nemmel válaszoltak erre a kérdésemre ,,mert, hogy itt is meglehet élni jól, amíg szalonna és pálinka van, minden megvan”...  Hát igen, kinek mi a fontos, de még olyan is hangzott el hogy „hallod-e te: a gazdag is addig eszik amíg jól lakik”. Aztán semmiféle habozás nélkül az egyik huszár leült a pajta közepébe és elővette a szalonnát, túrót és hagymát. Mindenkit meghívott enni és még meg is sértődőt ha netán valaki elutasította.

zarandokut.jpgPersze, hogy engem is odahívott, én el is fogadtam mert én is szalonna rajongó vagyok, ha így mondhatnám, odanyújtja felém a tábla szalonnáját és azt mondja: „figyelj te, ezt én neveltem, én etettem, most ő etet engem”, hát elkacagtam magam mert jópofán hangzott, de nagyon szép mondani valója volt. Éjjel 2 órakor visszaértem a szálláshoz és lefeküdtem.

Másnap 9 órakor megreggeliztünk, utána meg elmentem megnézni a vásárt, volt ottan kürtöskalács mindenfajta, pálinka jobbnál jobb, mindenféle ajándéktárgy, meg kézileg készített kütyü-mütyür.. A zarándokok közben lassan-lassan kezdtek szép számban megérkezni Magyarország és Erdély különféle tájairól. A legnagyobb sikere biza a kalapoknak volt mivel jó idő ígérkezett, sokan vették őket még akkor is, ha eléggé szokatlan árban adták el a kereskedők..

Fél tizenegykor mi is elindultunk a nyeregbe, és bár hosszú sorok és nagy tömegek álltak előttünk, egy óra alatt mi is felértünk. Meglepően szépen folyt le minden, nem lehetett hallani kiabálást vagy látni lökdösődést, mindenki a saját lábának volt az ura és mindenki figyelt arra, hogy ne lökje meg a társát, de ha mégis megtörtént, alázattal bocsánatot kértek egymástól.
Végül megkaptuk a helyünket és megvártuk a misét. Hamarosan el is kezdődőt.
letöltés.jpgÉletem legszebb miséjén vehettem részt, mert Oláh Dénes főesperes választ adott arra amiért én idejöttem, elmondta, hogy szüksége van a népnek a közösségekre mégpedig olyan közösségekre amelyek a Föld sója és a világ világossága legyenek még akkor is, ha ezek kicsi közösségek. Ferenc pápa szavait idézve elmondta, hogy ne hagyjuk, hogy ellopják tőlünk a közösségeket, ekkor döbbentem én rá, hogy ha elmennék akkor meglopnám a közösséget amelyben most jelenleg élek. Már pedig én nem meglopni szeretném Erdély földemet, nem elmenekülni innen, hanem hasznos tagjaként élni itt ahol a helyem. 
A prédikációt szinte végig könnyeztem, mert úgy éreztem, hogy mindent amit ez az ember mond, nekem szól. A mise végén a szokásos himnuszokat énekeltük el, ezeket is reszkető hanggal.
Csöndesen elvonultunk a szállásunkra, miközben lefelé menegettem, mindenkinek az arcán láttam az örömöt, a jókedvet és a boldogságot, érzelmek melyeket csak is itt a búcsún lehet megkapni a Boldogságos Szűz Máriától. 
Négy órakor megebédeltünk a szabadban, ebéd közben sok ismerőseinkkel találkoztunk és elbeszélgettünk, majd fél hat órakor hazaindultunk és éjszakára egészségesen hazaértünk.
Nekem jó élményben volt részem, sőt mondhatóm, életváltoztató élményben, mert meghoztam a döntést és itt maradok ahol vagyok. Tudom, hogy itt a helyem és nem máshol, én a nyelvemen akarok beszélni nem pedig idegen helyeken mutogatni. A közösségemnek pedig hűségesen szolgálni mert úgy gondolom, hogy a tündérkertnek szüksége van rám is még akkor is, ha csak egy hangya vagyok benne.
kicsi banner.jpg
Köszönettel Vermesan Razvan"
Írta: Csaba testvér 

 

 kép, kép1

Szólj hozzá!

Wass Albert: Mese az erdőről (részlet)

2014.05.25. 15:50 Balla Zsuzsi

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les reád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak."

Wass Albert: Mese az erdőről (részlet)

Tündérerdő.jpg

Szólj hozzá!

AZ ÉN TÜNDÉRKERTEM I.

2014.03.10. 10:57 Balla Zsuzsi

ÍGY KEZDŐDÖTT...

valtozas-300x271.jpg 

Mert tündérek igenis léteznek. Jó füllel, és szemmel hallhatod, és láthatod őket.

És mert mindenkinek van Tündérkertje. Legbelül, a lelkünk legmélyén a titkos kis aranykalitkánk rejti. Látod már? 

Az én Tündérkertem sok-sok évvel ezelőtt mutatta meg magát. Barátokkal ültünk egy meleg nyári napon Budán, egy öreg fák árnyékolta kertben, és egy helyről beszélgettünk, ahol az emberek békében, szeretettel, és megértéssel munkálkodnak egymással, egymásért. Ami messze van a város zajától, ahová bárki, bármikor elmehet, és ingyen ott lehet, ahol érik a finom gyümölcs, és zöldség, az állatok szabadon legelnek. Mint a régi szép időkben... Közösségben...

Aztán teltek az évek, és az életem úgy alakult, hogy eljöttem Budapestről. Igaz egy válás, és sok-sok megpróbáltatás előzte meg, de úgy hiszem előbb utóbb mindenki életében van egy pont, amikor döntenie kell. Döntenie az életéről... Amikor érzed, hogy így már nem mehet tovább, amikor eleged van a munkádból, az életedből, és tudod, hogy lépned kell..., máshová...

Így kezdődött minden. Mikor felhagytam régi életemmel, a spanyol mozaik csempézett fürdőszobás belvárosi lakásommal, a menő reklámügynökségi munkámmal, a néhány évente újra cserélt autómmal, a kávéházi beszélgetésekkel, az éjszakai szórakozásokkal, a megszokásaimmal. Mindennel, ami addig kitöltötte az életemet, és úgy hittem, hogy jó életet élek, főleg, hogy jól. Pedig ma már tudom, hogy nem...

És hogy hova jutottam? Egészen az Őrségig merészkedtem, családom nagy bánatára, hiszen Budapesttől ez majdnem 300 km, és lássuk be ez nem az a távolság, ahová az ember csak átruccan egy kávéra... 

Erről a történetről mesélek nektek. A hogyanokról, a miértekről, a saját kis világomról. Arról, hogy hogyan éltem, és hogyan élek most. Mivel foglalkozom, és mi foglalkoztat. És mesélek majd más Tündérkertekről is, helyekről, ahol érezni lehet még a jelenlétet. Hogy kiét? Persze, hogy a tündérekét!

Mindenkinek szeretettel ajánlom, hiszen igaz történetek, tanulságosak, néha szomorúak, néha vidámak. Mint az élet maga.

 

 

 

2 komment

Címkék

alázat (1) almafa (1) álmok (1) Árpád (1) Attila (1) Atya Isten (1) barátság (1) bátorság (1) boldog (1) Boldogságos Szűz Mária (1) bormenta (1) Budapest (2) császármorzsa (1) Csíksomlyó (1) csoda (2) döntés (3) egyes gerinc (1) Egy akarat (1) elengedés (1) eltevés (1) Erdély (1) erdő (1) erő (1) érzés (1) fásultság (1) fehér (1) fél-elem (1) felismerés (1) fjord lovak (1) fodormenta (1) Föld (1) fűszer (1) gólya (1) gyerek (2) gyógynövény (1) gyűlölet (1) hangya (1) hétköznapok (1) hit (1) igaz történet (1) ima (1) iskola (1) Isten (1) karácsony (1) kétségbeesés (1) kígyó (1) közösség (2) kürtös kalács (1) lélek (2) macskamenta (1) madárcsicsergés (1) magány (1) MAGyar (1) Magyarország (1) málna (1) málnaszörp (1) mama (1) megélés (1) menta (1) mese (1) metszés (1) mojito (1) multi (1) munka (1) nagymama (1) nagyszülők (1) nepeta pannonica (1) ne add fel az álmaidat (1) Őrség (5) Őrségi Nemzeti Park (1) őshonos (1) ősi intelem (1) papa (1) piros (1) Pünkösd (1) saláta (1) sikló (1) szabad (1) szabadon (1) szabadság (3) Szabó Gyuri bácsi (1) szarvas (1) Szatta (1) szeretet (1) szilveszter (1) Táltosok itala (1) táltos tanítás (1) tea (1) Teremtő (1) Teremtő Rend (1) termelés (1) tiszta levegő (1) tündér (1) Tündérkert (9) tündérkert (8) tündérmese (1) ünnepek (1) varázslat (1) város (2) védőoltás (1) Velemér (1) vidéki élet (1) virág (1) Wass Albert (1) zöld (1) Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása